Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. december 16., szerda

valóban szép, nagyon szép a világ,




Tudod, mikor felébredtem azt láttam,
hogy valóban szép, nagyon szép a világ,
és arra gondoltam,
te vajon miért nem látod ilyennek,
mit láthatsz Te másképp
és én miért nem tudom átadni Neked az érzést,
miért vagyok ilyen tehetetlen,
igaz, én se látom mindig ilyennek,
néha durcás vagyok, néha semmi se elég,
igen, olyanok vagyunk mi emberek,
mint a durcás, elkényeztetett kisgyerek,
hogyan is adhatnám át neked,
neked, aki már annyi szépet láttál az életben,
aki teljesen elteltél a sok széppel,
hogy van, talán már észre sem veszed,
most már mást, most már többet akarsz,
egyszerre kaptál meg minden kaphatót,
arra gondoltam, képzeld el, ha nem ilyen a világ,
ha te nem egy elkényeztetett gyerek vagy,
képzeld el, ha nem ilyen,
hanem csak festett világ a világ,
az, amiben élni kényszerülsz,
hiszen a világ nem megrendelésre készült,
lehetett volna olyan is,
ahol nincs a világra néző, fényt beeresztő ablak,
ahol csak festett üveg, és festett keret van,
ahol a fa, a gyümölcs is vásznon lévő alkotás,
ahol a fa nem hullajtja el a levelét,
és a zöld gyümölcs mindig ehetetlen marad,
a napkelte is csak festmény egy festett falon,
a gomolyfelhők is mozdulatlanok,
képzelj el egy olyan világot,
ahol a szeretet csak versben létezik,
ahol nincs öröm, és nincsen fájdalom,
képzeld el, ha az életed egy részét
ilyen világban kellene élned,
és képzeld el,
hogy egyszer minden életre kel,
képzeld el, hogy kinyílik az ablak,
a fán a gyümölcs beérik, képzeld el,
mikor először látsz fidres-fodros felhőket szaladgálni,
képzeld el, mikor kiderül, a hegyeket meg lehet mászni,
és az addig élettelen folyóban meg lehet fürödni,
mikor először érzed a Nap, és a szél simogatását,
mikor először találkozol az igaz szerelemmel,
képzeld el, hogy a mű világ után
egyszer váratlanul megkapod a valódi világot,
a maga szépségével, örömével, és fájdalmával,
képzeld el, hogy nem tudsz betelni vele,
hogy boldogságban telik az életed,
mikor már tudod, milyen a sötétben,
már csak boldog lehetsz a fényben,
mit számít, milyen a rész,
mikor ajándékul tiéd az egész.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése