Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 11., hétfő

Áldatlan szeretők




Szerelmet hazudtál,
de csak vágyad űzött
éhes ölembe.
Erős karjaid közt
gyönyört kerestem,
s kaptam,
hát nem haragszom.
Én is vágytam e hazugságot.
Most mégis fekete percek hullnak rám,
mosolyod itt hagytad,
körülölel
s nem hagy nyugodni.

Popovchich Margit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése