Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 24., vasárnap

sötétben




minden éjjel azt álmodom
hogy az ablaknál állsz
és soha többet
nem leszel ugyanolyan
mint amilyennek akartalak
hiszen nem engem vártál azzal
a megmagyarázhatatlan vággyal
amivel én vártalak
és ma megint csak őrjöng bennem a tudat
hogy ebben az életben sem
tudtalak kezemben tartani
hát nem fogok többet a szemedbe nézni
már nem nekem zöld vagy barna

lassan elengedlek

de akárhányszor születek újra
mindig téged foglak keresni
mert tudom hogy félsz a sötétben.

Csurai Zsófia

Ha most kérdeznél...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése