Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 28., csütörtök

Érzéki játékok



Konyhapulton szendén ül a mézes medve,
Sikító testnek most nem enni van kedve,
Hűtőben a máskor ártatlan tejszínhab
Oly ötletet csihol - az öl egyből lángra kap.

Mert régen volt már, de ma este meglehet,
Hogy mit a képzelet szült, valóban megtehet
Egymással tűz-felélesztő férfi és nő.
Űzzünk el megszokást: huss te vágytemető!

Párnák a földön- eképp csináltam háremet,
Úgy láthatsz most, mint még soha se engemet,
Átlátszó muszlin, barna szem előtt fátyol
Szakadjuk ma este el kedves az ágytól!

Földön gyümölcsös tál. Nem is sejti talán
A lédús szőlő és a sárgálló banán:
Szerelmeskedésben ők is részt vehetnek
Testemmel általad bármit megtehetnek.

S míg nyelvem pajkosan simítja a banánt,
Hosszan játszik vele, tűzhevítés gyanánt,
Gurul a szőlőszem kis völgyecskébe ér,
Hasamat csiklandó férfiszáj enni kér.

Kéjpók vágyhálót szőtt, és én beleestem,
Méz folyik most végig az éhes női testen.
Nem tudom hol vagyok, azt se már, mit teszek!
Kérj tőlem, mit akarsz, mindent megengedek!

Fölöttem vagy máris, elveszed, mit adok,
Levegőért kapva beléd kapaszkodok.
Érezlek már végre, magamban, legbelül,
Amint szorgos vonód ölemben hegedül.

Hátulról ölelsz most, nyakamat harapod,
Amire úgy vágytam, most végre megadod.
Férfikezed markol finoman hajamba,
S ívbe hajló háttal fogadlak magamba...

Twilight / Era - I Believe




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése