Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 26., kedd

azontúl




üres a ház, nem vagy; s ha nem leszel,
üres leszek én is, vagy szabad.
a csend még kettőnkből vesz el,
míg én hozzád mérem, s te hozzám magad.

nem vagyok, mert nem vagyok,
ha máshol, ha bárhol,
önmagam mázába alvadok
e falakból épült világtól.

belőled emelt épületem
víz mossa, hervad mégis,
s hiába javítja igyekezetem,
megfulladsz te is, megfulladok én is.

mert benned mit felfedeztem,
s magamban érzem, ül,
hogy szívünk előtt fémlemezben
vésve van már az elkülönül.

magányos építményekből felhúztuk a magunk árkát.
s azon túl nem tudjuk mi vár:
rád magány, s rám talán vád.

Musinszky Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése