Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 10., vasárnap

A napok telnek sorban


A napok telnek sorban
Minden olyan határtalan
Kelsz, - vagy, - teszed a dolgodat
Este lefekszel, és hallgatod az
éjszakai csendet magányosan.
Néha felcsillan a reménysugár,
de az új nap megint semmibe vész.
Már semmit nem akarsz az élettől,
és újra csak azt kérdezed:
Mondd, tudod, hogy minek is élsz?
Haladékot kapsz az éjszaka közepén.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése