Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 16., szombat

Ima a testvérért




Mennék utánad
riadt szívvel,
de vinném vigaszul
a falakba kúszott
jövendők zöldjeit.

Csak még egyszer
láthatnám
meghajló alakod
bágyadt mosolyt
arcod évtizedek sűrűjét.

Nyújtanám feléd
hajnalok aranyát
a felbukkanó Hold
könyörtelen kékjét.

Hiába minden
némán állok csupasz
hideg göröngyök fodrain
az elmúlásban keresem
békédet, Téged, s vágyom
látni az égi boldogot.

avilon

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése