Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 18., hétfő

PATRICIA EMLÉKÉRE-ELHUNYT 2010.JANUÁR 17


Fénytelen két öreg szemem
Könnyezik, míg a semmibe nézek.
Ott lebeg egy régi emlék,
Biztos fáj, de én semmit sem érzek.
Összeforrtak szív-sebeim,
Nem véreznek úgy mint akkor régen,
S mégsem ragyog többé csillag
Reménységgel odafenn az égen.

A temetőben hull a levél,
Mint könnycseppek, peregnek a fáról.
Hideg van, a lelkem fázik,
S csak magamnak mondom, jönni kár volt.
A friss csokor a hideg síron
Nem vígasztal sem élőt sem holtat,
Nincs olyan nyár melyet a szél
Egy szeptember estjén ki nem olthat.

Van otthonom, szeretnek is,
Élesztgetnek gyengéden, jó szóval.
Vígasztalnak, ölelgetnek,
Felhalmoznak minden széppel, jóval.
Mégsem jön szememre álom,
S de fáj, mikor a semmibe nézek,
Az a halvány, régi emlék
Amiből én ma már mit sem érzek.

........................................


Patricia blogja:

http://www.patydora22.mlap.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése