Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 24., vasárnap

ELHAGYATVA



Árnyékként járom az utcákat,
Egy vagyok a sok közül.
Lelkembem egyre nő a kín;
Merre megyek,
Magam sem tudom.

Leszólít egy utcalány,
Rá se néztem,
Mentem némán tovább.

Mindig reménykedek,
Mindig csalódok,
Újra és újra;
Meddig még e kín?

Néhány csillag tekint le
Az égről,
Ha tudnának beszélni,
Vajon megkérdeznék-e
Merre megyek
És hogy mi fáj nekem?

Torkomat fájdalom szorongatja,
Sírni sem tudok;
Nem jön könny a szememből.
Menni kell tovább,
Miért és kiért nem tudom;
Mennem kell tovább....

Talán egyszer elfárad
És otthagy engem,
A fájdalom és a magány.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése