Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 28., csütörtök

Itt vagy velem



Itt vagy velem, úgy érzem, otthonod vagyok, melegen tartom számodra a szívemet, a gondolataim hozzád szólnak, érezd, itt Te vagy a fontos, hozzám mindig jókor érkezel, mindig ébren találsz, mindig minden a helyén, semmi nem változik, csukott szemmel is megtalálsz. De én nálad sokszor idegennek érzem magam, úgy, mintha Te többedmagaddal egy ringispilben ülve körbe-körbe forognál, én a mozgó hintába akarnák beszállni, de mindig lekésnék, nyújtom a kezemet, de nem éri el a Te kinyújtott kezedet, a hinta tovább száll, messziről integetsz, én lentről nézem, ahogyan távolodsz, várom, hogy megint közeledj, hogy újra, meg újra megpróbáljak melléd kerülni.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése