Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 30., szombat

Mit ér?



Mit ér a hajnali ébredés,
ha nincs veled akit szeretsz?
Ha nincs más, csak a feledés,
még ha fáj is, hogy feledd.

Mit ér a szikrázó nap,
ha csak rá tudsz gondolni?
Ha csak szakadt szív marad,
mely lassan el fog sorvadni.

Mit ér az esti félhomály,
ha neked csak Ő kell?
Ha elviselhetetlenül váj
szerető szívedbe a félelem.

Mit ér az éjjel suttogó szava,
ha csak egy nevet ismer?
Ha belédmar csendes karma,
és te csak némán szenvedsz.



Mit ér az örök, újjászülető idő,
ha minden perc gyötrelmet hoz?
Ha hiába várod, nem jő,
és hiánya belül üvöltve kínoz.

Mit ér a megújuló tavasz,
ha bajokról mesél a szél?
A fákon új rügyet fakaszt,
de neked fájdalmat hoz a falevél

Vörös Liliom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése