Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 8., péntek

Szemerkélő bánatcseppek hullanak rám




Szemerkélő bánatcseppek
hullanak rám
és szétfolynak arcomon.
Emelném a kezem,
de letörölni őket
úgysem tudom.
Bőrömön át lelkembe
ivódnak. Átölelnek,
átkarolnak hozzám kapcsolódnak.
Valami sötét, nehéz
és nedves szomorúsággá válnak mind.
Van valahol valaki, aki
értem forró könnyeket sír?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése