Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 5., kedd

Álmod lennék…




Álmod lennék ezüst éjben,
nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágyteli álom,
amilyenre régóta vágyom.

Álmod lennék majd. Szerető,
mindig csak, utánam epedő,
ágaskodó, sóvárgó kivárás,
csókokban ébredő kívánás.

Álmod lennék, mely átölel,
és tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad…
Ne csak én epedjek utánad pat.


Fognám, szorítanám két kezed,
hogy érezhesd, mennyire szeretlek.
Néznék szeretetet sugárzó szép szemedbe,
hogy láthasd, mennyire szeretlek.
Suttognék szép szavakat Teneked,
hogy hallhasd, mennyire szeretlek.
De most nem tehetem,
mert csak gondolatban vagy velem. ..pat

Szeretném, ha életed minden perce,
csak boldogságban telne,
Szeretném, ha életedől a szomorúságot,
számüzhetném örökre.
Szeretném, hogy életedben minden álmod,
egyszer csak valóra váljon.
És szeretném, hogy álmaidnak tengerén,
Veled lehessek én.

Szeretem fogni két kezed.
Szeretem nézni szép szemed.
Szeretem füledbe súgni,
hogy mennyire szeretlek.
Szeretem kedves mosolyod,
mely rám ragyog, mint a napkorong.
Szeretem mindazt, ami benned van.
Szeretlek, ezért a szívemben vagy."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése