Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 8., péntek

Fodor Ákos - Hold forró jegén



Nézz a Holdra:
olyan furcsa-szép,
mint ha félig képzeletből volna!

A Hold: tükör;
benne mind a kép,
amit csak képzelsz: fordítva tündököl!

A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt - ott bizonytalan;
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon a tűznél is forróbb a jég;
ott az a nehéz ami súlytalan,
de egy sóhajtásnak is súlya van!

Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.

Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.

A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt - ott bizonytalan;
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon a tűznél is forróbb a jég;
Végre, végre te meg én:
siklunk-botlunk a Hold forró jegén!

A Hold tükör, a Hold titok,
amit sose láttál, itt láthatod;
ám e helyen hosszan nem időzhetsz,
mert szíved sötétül és hajad ősz lesz!

Tükörbe nézni néha kell,
tükörben élni nem lehet:
ne törd, ne rejtsd pincébe el,
de mentsd ki belőle képedet!

A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt - ott bizonytalan;
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon a tűznél is forróbb a jég;
- Csak egy kicsit még! csak te meg én!
siklunk-botlunk a Hold forró jegén...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése