Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 14., vasárnap

Alkony ülepszik a szomorú táj felett




Alkony ülepszik a szomorú táj felett
nagy ólomfelhők suhannak el tova
a szilárd hold már letöredezett
ráncos orcáját, felém fordítja…
Untalanul legyint a távolban egy ág
langyos szellő vibrál az alkony húrjain
ropog a csönd, majd elindul tovább
birtokba veszi omló álmaim…



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése