Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 24., szerda

Angyal járt a szobámban. Vakítóan fénylő angyal.




Angyal járt a szobámban.
Vakítóan fénylő angyal.
Mosolyával simogatott,
S nyugtatott csendhanggal.

Álmomból felriadván,
Azt sejtettem, már nappal van.
De csak Ő tárta szét fényét,
S szólt hozzám oly halkan.

Vagyis azt hittem, hogy szólt,
De csak fejemben éreztem.
Ültem ágyamban vigyázban,
Csodától ébredten.

Add nekem magad angyal!
Add nekem fényed egy részét!
Hogy átérezhessem én is,
A lényed egészét.

S ha ébred majd más hajnal,
Ne hagyd el lelkem új érzés.
Szívem beszéltesd mindvégig,
S legyen az oly békés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése