Tudod, arra gondoltam, nagyon fontos,
hogy az ember honnan indul,
ha nem figyel, vigyázatlanul a szakadékba könnyű belelépni,
és nagyon nehéz onnan kimászni,
mindennek van két oldala,
az ember lehetősége a választása,
az lesz az övé, melyiket ő akarja,
felébredve lehet az első lépés a szakadékba,
ahonnan nagyon nehéz felkelni,
de magasra egy nap alatt eljutni biztosan nem lehet,
mélységes szakadék az első rossz gondolat:
ma még felébredtem, de minek is,
vajon holnap így lesz-e?
de lehet onnan is indulni, de jó, hogy felébredtem,
de jó, hogy süt a Nap, vagy de jó, hogy esik az eső,
magasról feljebb is lehet jutni,
aki nem akar, annak lehet szomorkodni,
amiért kilátástalan botorkálni,
de jobb egy gyertyát meggyújtani,
lehet sírni a kevés miatt, és lehet örülni, legalább ennyi,
bárhonnan is indulunk a vég ugyan az,
de nem mindegy, milyen az út addig,
napos, vagy mindig csak borongós,
nem mindegy,
hogy valaki a félelem rögös útját járja,
vagy a remény szivárványkönnyű útját,
a szakadékból nehéz kimászni,
de aki egyszer már fönt van,
az még mindig eldöntheti,
maradni akar, vagy inkább elindul lefelé.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése