Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 31., szerda

Egyedül ketten





Szemedben megkékült égbolt!
Fényes kalitkád rabja lettem.
Én már Te vagyok -
Egyedül ketten.
Szenvedély, szorít a lánc...
Várok az Idő kapujában.
Őrizd életem -
Egyedül ketten.
Kezed kezembe tettem.
Lelkem dereng a végtelenben...
Lassan hallgatunk -
Egyedül ketten.
Gyötrődő mámor, alvó magány.
Bolyongó Időben csapódó láng!
Már én Te vagyok!
Egyedül ketten.
Érzem szíved dobbanását -
Ujjaim arcodhoz terelem.
Suttogom Érted!
Egyedül ketten.
Hegyek fenyvese reccsen -
Zöld koszorúja reményemnek.
Kiáltok Érted!
Egyedül ketten.
Csend mossa az éj köveit -
Hallgatnak a fák, alszik a Hold...
Alkonyuló csöndben -
Egyedül ketten.
Áldás -
Életeddel imádkozom.
Szemed behunyom -
Egyedül ketten.
Mosolyogva jönnek-mennek -
Úgy dalolnak életed napjai.
Epedő szívem -
Egyedül ketten.
Szemedben kialudt égbolt.
Sötét kalitkád rabja lettem.
Én már Te vagyok.
Egyedül ketten.

Z. Farkas Erzsébet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése