Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 27., szombat

Sokáig hittem,




Sokáig hittem, szerelmem csillagszóró fénye,
ahogy szent ünnepek estjén
izgatott gyermeki kézbe adva, fellobban
és ezer apró aranyfoszlányba hullik szét...

...aztán hittem, hogy kecsesen ívelő gyertya,
ahogy égbolt magasába vágyva
táncával eggyé forrt szerelmesek
szenvedélyének tanújaként
lobban el megolvadt testének sírjába...

...és hittem, hogy szerelmem fáklya
szabad akaratú
mélységes melegségét árasztva
lélekszántó gondolatok ismerője,
testet-lelket perzselő érzések hírvivője...

...és lett szerelmem tűzvész,
ahogy váratlan sors-szellő életre hívta
a nyugvó parazsat,
s azóta útjába kerülő mindenséget olvaszt
fel-feltörő ereje,
táplálja a viszonzás éltető fakérge,
és lángnyelvek égető
izzásával vágylak magamhoz közel érezni,
együtt égve feloldódni egymásban...

Moha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése