Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 22., hétfő

Azt követve érzi…




Oly görbék néha pályái az égnek,
a hit elpárolog, a tudat szertehull,
de otthont ad a föld valamennyi népnek,
ha nem is mindegyik beszél magyarul,
de mindegyik hisz az örök igazságban,
Kelemenként építi békessége falát,
és Istentől való akaratában
erkölcsös léleknek vallja önmagát.

Minden nemzedék viszi a keresztjét
mindegyik várta csöndben már a végét,
árulták mindegyiket harminc ezüstért,
mégsem pusztult ki, ahogy mások kérték,
és tovább tud hinni a csodák erejében,
mert lelkére mért szép ruha gyanánt,
örömét találja gyermeke szívében
és azt követve érzi, ím hazatalált.

Vörös liliom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése