Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 21., vasárnap

Ellopott most




Arcunkon örömkönny-eső,
Egymást kereső
Sejtjeinkben szerelem sajdul:
Ősi akarás.
Most egyszerre zsong bennem
Minden szavad.
Most nem hallok mást, most
Mindent szabad!
Lélegzetem elfúl,
Belőled lélegzem.
Ó, hogy fájt
Nélküled léteznem!
Nincs múltunk,
Nem lehet.
Jövőnk se lesz,
Meglehet,
De most, csak az ellopott
Most számít.
Csak reszkető vágyunk
Elszabadult sodra,
Ami magányos kettősünk
Egy egésszé mossa,
Csak ez a lázas-csodás
Összetartozni akarás,
Csak ez a titkos,
Éjji újjászületés,
Ez a hatalmas
Szívdobbanás
Után lüktető élet.

Horváthné Nagy Ilona


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése