Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 18., csütörtök

Miattad....




Miattad vésem rímekben a lelkem
álmainknak tüzes, dicső igazát,
miattad csupán addig él a versem,
míg magába rejti álmunk mivoltát.

Miattad lengetem vágyam zászlaját,
és büszkén tűzöm ki Várad tornyain,
miattad zengik lázuk muzsikáját
szerelmes, fénylő ünnepnapjaim.

Miattad érzem orgonás szavakban
éltető hevünk, s örömünk nyomát,
miattad, folyton bőrödhöz tapadva
vágyaidban rejtem szívem otthonát.

Miattad lettem igaz bizonyosság
az élet vad, érdes, meddő szikláin
miattad sorsom tág mélységein át
hozzád bilincseltek égi bíráim.

Vörös liliom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése