Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 21., vasárnap

Sorsommá váltál



Sorsommá váltál
Tündöklő fénysugár lettél
A rideg éjszakákban
Megolvasztva a sarki jeget
Szívem körül.

Lettél forró lehelet
Átfagyott lelkemnek újabb lángja,
Egy halkan elsuttogott szó,
Kiáltásom néma párja,
Fénylő csillag a mélykék égen,
Színes pillangó, s
Szó nélkül tűröd, úgy, mint régen
Minden rúgásom.

Tudom…
Gyarlóságom határtalan.
Kínt halmozok kín után
vesztembe rohanva, sokszor oly bután,
És nem nézem kit bántok meg.

Te meg, csak nyeled a könnyeket
Szó nélkül követve utamon


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése