Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 23., kedd

az ember egyedül gyámoltalan,...




Tudod, a szeretet az lehet, amikor az ember azt látja, hogy közeledik felé az autó, ami épp most fogja elütni, és az utolsó előtti pillanatban nem arra gondol, mi lesz velem, hanem hogy mi lesz azzal a másikkal. Azt kérdezed tőlem,
lehet-e egyszerre többet is szeretni,
nekem pedig az jutott eszembe,
hogy aki kimondja a szót,
szeretlek,
az mindig tudja-e, mi az,
amit mond,
ismeri-e a szónak az értelmét,
a mélyértelmét,
tudja-e, mit jelent szeretni,
vagy csak magát,
és azt a másikat hitegeti,
mikor magányos,
mikor kedves szóra vágyik,
mikor azt szeretné,
valaki lenne,
aki esténként mellé bújna,
vagy csak biztonságra vágyik,
ami nem baj,
az ember egyedül gyámoltalan,
gyámoltalanná tette magát
az elmúlástól való félelmében,
de erről az érzésről szól a szeretet?
vajon a vágy beteljesülése
maga a szeretet?
Tudod olyan a kérdésed,
mintha azt kérdeznéd,
tud-e az ember két
gyönyörű festményt festeni,
talán igen, talán nem,
de ahhoz,
hogy joggal kérdezd,
egyet már festenie kellett.
De míg egyet se,
addig rossz a kérdés,
igen, abban igazad van,
sokféle lehet a szeretet,
ha összeraknánk,
gúlát építhetnénk belőle,
aminek a csúcsán nincs több,
mint egyetlen szeretet.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése