Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 15., hétfő

Szavaim ölében...



Kifinomult lelked redői közt pihen
dőlt árnyéka puha betűimnek
ahogy versbe öntlek megremeg a szívem
gyönyörűnek rajzol a balga képzelet.

Szavaim ölében ringatlak lágyan,
mint beteget ringatja a gyógyító remény
összeolvadunk rímeim zajában
boldogságod enyhíti sorsom keserét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése