Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 14., vasárnap

Kedvesem, maradj velem




fohászkodnak a koldus percek
a szeszélyes és hiú pillanatnak
a szenvedély el ne menjen
maradt még finom csók falat

házfalnak dől a pirkadat
ébreszti az utcai zajokat
a fény elől a titkos árny
madár rajban elsuhan

a csend egy széttört persely
gurulnak a szépség garasok
kapkodva néhányat felszed
a szerelem elállja az ajtót

füledbe súgom halkan
hívogat az ajkad
édesen marasztalnak
a balzsamos csókok.

Simon Roland

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése