Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 30., kedd

Lepkeszárny-legyező




Ahogy rezdül
mozdulatlan
szárnyán
a végtelen
kék közepén
a sólyom,
úgy rezdül életem.
Ráncvirágaimat
kezedbe adom,
magánykövemről
templom-tisztaságodba
lépek.
A szorongás
ritkán enged,
hisz a holnap
végleg
nem lehet, csak
lepkeszárny-legyező
aranypillanat.

Hegedű


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése