Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 16., kedd

Tudod arra gondoltam,




Tudod arra gondoltam,
hogy vannak dolgok a világban,
amit némelyek megtapasztalnak,
amik mások szerint nincsenek,
vagy ha vannak is, nem normálisak,
ha az ember az állatot jobban szereti,
mint embertársát, a másikat,
nem lehet megérteni az ilyet,
míg valaki nem kerül bele
ugyanabba a cipőbe,
de olyan is van, aki azt nem érti,
mert nincsenek tapasztalatai,
a szeretetnek, hogy mekkora ereje van,
hogy a jót sokszorozza, a rosszat enyhíti,
vannak dolgok, szeretetek, érthetetlenek,
mint ahogy a hit is az,
aki soha sem találkozott lélekfával,
annak az csupán egy kitalált,
értelmetlen semmi,
aminél sokkal fontosabb
a fa alatt rejlő, a kibányászható kincs,
de aki a fa erejét megismerte,
pontosan tudja,
mert megtapasztalta,
a világ legnagyobb értéke
a lelkében is ott viruló lélekfa,
vannak dolgok, amik mérhetőek,
az ember számára könnyen érthetőek,
de a végtelen kincsei
végtelenségükben is súlytalanok,
hinni csak akkor tud bennük,
ha megtapasztalja,
ha megérzi a hatalmas változást,
elképzelhetetlen
egy állattól távol élőnek,
hogyan lehet az állatot
az embernél is jobban szeretni,
a szeretettől távol levőnek azt is,
hogy mit jelent szeretni,
nehéz, hitetlenül
abban a folyóban meggyógyulni,
amelyik csak a hit erejével gyógyít.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése