Álmomban vártál rám, nem mondtad, de pontosan tudtam, hogy engem vársz. De annyi dolgom volt, üres kézzel nem mehettem hozzád, valami különleges ajándékra vágytam, amit neked vihetek, olyanra, amit ember másiknak nem adott még. Szerettem volna kifényezni a világot, elvinni hozzád a tiszta levegőt, a szavak súlyát, az ember emberségét, a forrás frisségét. Akartam megfogni a kezed, hívni, gyere az ablakhoz, nézd, mennyi mókus szaladgál, nézd, az emberek őszintén szeretik egymást, nézd milyen boldogok, nem a földre, egymás szemébe néznek, nem kergetik a pénzt, mert amit kerestek, a boldogságot már megtalálták. Ezt hoztam, neked hoztam, lásd milyen gyönyörű a világ. Közben gondoltam, mennyi teendőm van, Te meg azt hiszed, rólad egészen elfelejtkeztem.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése