Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 15., hétfő

Szabó Gitta Üresség



Mint elhagyott madárfészek,
Üresen tátong a lélek,
Üres fészkében reszketve dobban a szív,
Szerelem, boldogság, mit egyre csak hív,
Tűzpiros vére dalolja bús dalát:
„Merre jársz remény s boldogság?”

Balázs Feco: Idegen


Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)