Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. október 2., csütörtök

Az idő kijelölt minket



Fölemellek vállaimra, fölemellek az égig, hogy lássalak.
Furcsa az nekem, hogy hajadban rügyezik a madár-boldogító tavasz és hogy melleid párájában áttetsző angyalgyermekek pihennek én nem tudok mást csinálni előtted, csak nyűtt kalpagomat leveszem és köszöntelek mert oly gyönyörű vagy kékszínű ruhácskádban a pacsirták keringőt ropnak a szemeinkben hogy soha ne unjuk meg egymást, s hogy lélegzeteink virágozzanak a jelenben, majd a holnapok szigetére evezünk királyi nászra abban az órában az élettel bizalmasan nézünk szembe szeretlek nőiességedért, gyöngédségedért, amely körötted lebeg.
Boldogság könnyeiben szunnyadok.
Nézd csak kedves, amikor a hajnali tenger szellőjétől megújulva dolgomhoz látok, a te mosolyod énekel megdagadt szemhéjamon, amikor véget ért a fájdalom.

Leleszi Balázs Károly

1 megjegyzés: