Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. október 8., szerda

Esti vers



Hűvös karjaidban rejts el engem,
éjjel, amikor rám hullnak az álmok,
csókjaiddal hűsítsd lázas lelkem,
mint vándor hajót az óceánok.

Megtartó vágyam te vagy a versben,
uralkodsz rejtelmes áramában,
dús szerelmünk fűszerével telten
már boldog kikötőm megtaláltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése