Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. október 16., csütörtök

Õ az akit szívembõl szeretek



Hiányzik az ölelésed, hiányzik a csókod
Hiányzik a kedves szavad, hiányzik a bókod
Kérlek Istenem, ha vagy tégy meg ennyit nekem
nagyon szeretem, legyen velem
Nem tudom szavakba önteni mit is jelent nekem
S nem néz felém, s ez borzalmas nekem
Õ az akit igazán szeretek
Õ az akit szívembõl szeretek
Nem kell, hogy e vers rímekkel legyen tele
Hisz a szívem az kinek hiányzik a neve..."
"Minden az enyém
Minden az enyém, pedig nincs birtokom,
A földnek legdrágább kincse nálam van.
Ez egy érzés, ami legszebb fogalom.
Amit szeretnék azt Tõled nem tagadom.
Minden erdõ, földek és fák,
Igaz szerelmed vigyáz Rád,
Aki boldog, hogy melletted, lehet,
Ez ellen senki semmit nem tehet.
Mert szeretlek és szeretni foglak,
Értsd meg végre, hogy nekem csak Te vagy.
Egy igazgyöngy a tenger mélyén,
Az egész világot érted felfedezném.
Tudom jól, hogy ez nem egy álom,
Hol az igaz szerelmemet megtalálom.
Ez a valóság és Te a párom vagy,
Mindenkiben én csak Téged láttalak.
Mert tükörvíz a szemed, visszaragyog szívembe,
Mint mikor velem vagy és kezed a kezembe.
Fáj a messzeséged, fáj, ha nem vagy velem,
Veled tanultam meg mi az igazi szerelem.
Minden perc egy gyönyörû pillanat,
Amit Veled töltök, szívembe meg marad,
Örökké, és nem kell a remény,
Mert szeretlek, ezért minden az enyém."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése