Hiányod ég az ujjaim hegyén
kárhozottként bolyong a kimondott szavad
foggal, körömmel az üres térbe vésném,
hogy minden éjjelen ébren vártalak...
S ha majd rajtam pihensz omló álomként
és aranyba önti testedet a vágy
elcsitul szívemben a mindent tépő kín
eggyé olvadva álmodunk tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése