egy csokorba kell szedni mindent, ami szép, ami jó

Tudod, egy csokorba kell szedni mindent, ami szép, ami jó, mert van ám sok belőle, csak körül kell nézni, szét van szóródva a nagyvilágba, össze kell gyűjteni, meg kell szorítani, egy pillanatra sem szabad elengedni, mert a mienk, egyszerre kell látni mindet, a nekünk nyíló virágot, az éjszakai csillagot, a zöldülő vetést, a téli hóesést, a boldog nevetést, a szikrázó napsütést, a tavaszt, a bimbózó szerelmet, a nyarat, a kinyílt szerelmet,
az őszt, a szerelem szüretet, a téli pihenést, a felhőt, a tréfáló bohócot, a befagyott, és a hullámzó Balatont, meg a sok szépet, ami benned van, amit sokáig.
Te sem láttál meg, el se hitted volna, hogy ez mind Te vagy, egyenként került elő, mindig volt egy „még egy” mikor nekem magad megmutattad, össze kell gyűjteni, bele kell kapaszkodni, nem engedni gonosz manóknak, elvegyék tőlünk, a mienk, mi kötöttük csokorba, mi szelídültünk neki.
A tolvajokat, a szépet irigylő gonosz manókat, mint a gazt, gyökerestől ki kell tépni, mert csak a helyet foglalják el, szerelmes szívünkben.

.kaktusz