Így lettél…

Talán a szívem most túl merész
s félek, hogy minden szó kevés
ha Hozzád én szólni vágyom
ahogy a világot Benned látom
így lettél Te a reggeli gondolat
elûzve gondokat
dél elõtt fent az égen nap
hangod nélkül így lett a csend
s karod a béke fészke, hol megpihent
sokat kergetett szívem
mirõl oly gyakran hiszem
csak azért doboghat újra
hogy végre megtanulja
Te vagy az étel íze a számban
mikor szellõ érintésére vágytam
voltál Te harmat az én forró testemen
vadrózsaillat elhagyott falusi kerteken
s így lett haragod felhõ, majd nyári zivatar
vágyad égõ éhség, mi csak engem akar
s tõlem távol jártál, könny csordult helyedre
kezed hiánya álmatlan fátyolt cipelt szememre
voltál Te árnyék otthonom falán,
vigasz, ha bajban kiáltott fel a szám
s csillapító, hûvös víz csókod bõrömön,
fájó szabadság és szûkös börtönöm
teában méz, édes bor és finom dió,
Te vagy az, kihez érkezni s szólni jó,
s ahogy a világot én benned szeretem
Te így lettél bennem igaz, élõ szerelem."