Lassan leszáll az este…

Már lassan leszáll az este…
A szellő szárnyal a tájon…
Homály száll a kertre, a madarak
is elcsendesednek, nyugodni térnek…
Szelíd árnyak telepednek ránk…
A hold is kukucskál és a csillagok
sziporkáznak az égbolton…
Az utóbbi idők gondjaival telve
valahogy ma mégis csendes,
nyugalmas napom volt.
Magamban, csendesen merengek…
Megpihenek emlékeimben…
Olyan jó érzés, mikor szeretnek
és mikor szerethetek…
Szegény vagyok…
De valóban szegény, akinek szíve
szeretettel van és lehet tele?
Álomra hajtom fejem,
és gondolataimban
annyi minden kavarog…
Rád gondolok… Arra, hogy
mennyire szeretnélek átölelni…
Ringatom magam az álmok kékségében…