Mégsem érzed soha, hogy nem volt érdemes

Ha csókéhes vágy támad ajkadon
míg sóhajtalan éjeken várod jöttömet
mardos a hiány, s Te hagyod, hogy fájjon
mégsem érzed soha, hogy nem volt érdemes.

Szerelmünk édes ízét őrzöd bőrödön
s nem engeded, hogy más lemossa rólad
reményt dobog a szív, és túl a gőgünkön
maradunk a múltunkkal összefonódva...