Velőmig szivárog csókod.
Nyelved parazsa
átjárja titkolt szegleteim.
Belém oltódtál.
Nyüzsögsz bőröm alatt,
vérem lemezkéi között.
Végső sóhajtásod
sejtembe költözött.
Egy nedv mozgat minket
kívül, s belül…
szerelmünk, mint a só,
lerakódik.
Csendesen ránk ül.
Serfőző Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése