Itt ülök...s mégis szárnyalni szeretnék...kinyitni az ablakot és
elszállni messzire...messzire...a felhőkkel vad keringőbe kezdeni
majd egy hűvös csókkal búcsúzva újra a szél hátán
lovagolni...elpusztítani a kilométereket és csak repülni...repülni a
végtelenbe...de...mégis...amikor kitárom szárnyaim...nem
mozdulnak...s én zuhanok...valami
hiányzik...tudom...bármikor...bármikor amikor én szárnyalni
szeretnék lehúznak tollaim...mint nehéz súlyok nyomnak össze s én
szenvedek s roskadozok...ám mégis fent tündöklök a fényben...a lágy
szél simogatja arcom és cirógatja a hajam...mintha Te lennél a
szél...
S én ismét szélesre tárom szárnyaim...s hullnak a tollaim...olyan
aprónak érzem magam...de mégis oly nagynak...nagynak és
szabadnak...a szárnyaimat kitárva állok egy szikla tetején s nézem a
lenyugvó napot...minden fényes napsugár kényeztetve simítja
tollaim...s oly gyönyörű ez a pillanat...bárcsak velem
lehetnél...bárcsak itt állnál mellettem s Te simítanád tollaim...de
nem lehetsz most itt velem...hát én repülök
feléd...elrugaszkodok...s máris magasba emel a szél...mint egy apró
drágakövet szorongat markában s mégis úgy vigyáz rám mint a
legféltettebb kincsére...ez az a pillanat amiért érdemes élni...
S a szél fülébe súgok pár szót hátha ő hamarabb ér el Hozzád...hátha
az éjszaka sötétjében elér hozzád halk
vallomásom...//"//Szeretlek...//"//
Látlak...ott állok az ablakodban...látom ahogy alszol...az ágyadban
fekszel...s mégis valahol messze jársz...egy csodálatos álomban...s
oly jól esik nézni Téged...minden apró sóhajod...mint a legszebb
muzsika töri meg a csendet...minden apró mozdulatod megtöri arcod
bájtengerét...ahogy ott fekszel csendben...s álmodsz...valami
szépről...s én halkan odalépek hozzád...megsimítom arcod...lassan és
lágyan átölellek...de csak óvatosan...nehogy elriasszam a pici
álommanókat...akik édes álomnektárt csepegtettek ajkaidra...s
megcsókollak...hátha maradt ajkaidon egy kevés abból a finom
álommézből...s talán...talán az álmodban veled lehetek...s talán
együtt ébredhetek veled...s Te leszel az első akit reggel
meglátok...s Te leszel az utolsó tekintetem...s most behunyom a
szemem...s követlek...szép álmokat kedvesem..."
elszállni messzire...messzire...a felhőkkel vad keringőbe kezdeni
majd egy hűvös csókkal búcsúzva újra a szél hátán
lovagolni...elpusztítani a kilométereket és csak repülni...repülni a
végtelenbe...de...mégis...amikor kitárom szárnyaim...nem
mozdulnak...s én zuhanok...valami
hiányzik...tudom...bármikor...bármikor amikor én szárnyalni
szeretnék lehúznak tollaim...mint nehéz súlyok nyomnak össze s én
szenvedek s roskadozok...ám mégis fent tündöklök a fényben...a lágy
szél simogatja arcom és cirógatja a hajam...mintha Te lennél a
szél...
S én ismét szélesre tárom szárnyaim...s hullnak a tollaim...olyan
aprónak érzem magam...de mégis oly nagynak...nagynak és
szabadnak...a szárnyaimat kitárva állok egy szikla tetején s nézem a
lenyugvó napot...minden fényes napsugár kényeztetve simítja
tollaim...s oly gyönyörű ez a pillanat...bárcsak velem
lehetnél...bárcsak itt állnál mellettem s Te simítanád tollaim...de
nem lehetsz most itt velem...hát én repülök
feléd...elrugaszkodok...s máris magasba emel a szél...mint egy apró
drágakövet szorongat markában s mégis úgy vigyáz rám mint a
legféltettebb kincsére...ez az a pillanat amiért érdemes élni...
S a szél fülébe súgok pár szót hátha ő hamarabb ér el Hozzád...hátha
az éjszaka sötétjében elér hozzád halk
vallomásom...//"//Szeretlek...//"//
Látlak...ott állok az ablakodban...látom ahogy alszol...az ágyadban
fekszel...s mégis valahol messze jársz...egy csodálatos álomban...s
oly jól esik nézni Téged...minden apró sóhajod...mint a legszebb
muzsika töri meg a csendet...minden apró mozdulatod megtöri arcod
bájtengerét...ahogy ott fekszel csendben...s álmodsz...valami
szépről...s én halkan odalépek hozzád...megsimítom arcod...lassan és
lágyan átölellek...de csak óvatosan...nehogy elriasszam a pici
álommanókat...akik édes álomnektárt csepegtettek ajkaidra...s
megcsókollak...hátha maradt ajkaidon egy kevés abból a finom
álommézből...s talán...talán az álmodban veled lehetek...s talán
együtt ébredhetek veled...s Te leszel az első akit reggel
meglátok...s Te leszel az utolsó tekintetem...s most behunyom a
szemem...s követlek...szép álmokat kedvesem..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése