Búcsú

Minket hallgat a csend
Tekinteted engem keres
Ha rám talál, arcomba szánt
Szívemig hatolva égeti el
A védtelen lelkemet
Arcomat a fénybe tartom
De többé fel nem ismered
Azt, akivé temiattad váltam
Azt az ismerős idegent
Keresem én is veled mindazt
Amit teremtettél bennem
- Egy új világ született meg
Mikor engedtél önmagamnak lennem

Szemedbe merítem tekintetem
Pillantásod őszinte, tiszta
Titkaimat így rejtem el
Míg könnyeimet bőröm issza

Távolabb már nem lehetnél
Te léteddel is segítettél élni
Addig, amíg közelséged védett
Elfeledtem régen, hogyan is kell félni

Ó, hogy vigyáz arra ez az élet
Mindent a boldogok meg ne kapjanak!
Széthullott világom romjain hallgatok
Semmivé lettem, árnyam sem maradt

Ajkam zárva, tán elveszett a hangom
Hát hallgass te is, fel ne riassz
Bennem most a bánat arat
Nem kell hazudnod semmi vigaszt

Szétszóródom lassan a szélben
Darabokra hullott vágyak alatt
Engem egésszé már soha többé
Össze nem raknak a szavak