Hiányzol

Leszállt szótlanul az est
amikor némán búcsúztál,
Csend üvöltött a város fölött,
lelket cibált az ordító fájdalom.
Testembe beleivódott magányom
mély nyomokat festett szívemben...
Most árnyék szalad végig a falon,
fehérre fest a Hold egy szobát,
körülöttem gyűrűdzik a csend
S én érzem ölelésed hiányát...