Tudod…

Tudod…
talán azért félünk az időtől,
mert szemünk előtt zajlik
a rothadás,
pedig hát az alma nem a fa,
a test nem az élet,
a test csak egyszer hal meg,
az élet minden pillanatban,
hogy minden pillanatban
új élet születhessen,
ő nem ismer időt,
de mi nem adunk teret
az új életnek,
kapaszkodunk
elmúlt pillanatokba,
elmúlt életekbe,
ma boldog vagyok,
holnap itt hagy kit szerettem,
a boldogság csak volt,
az már egy másik élet,
mint a könnyű röptű madár,
elszáll,
a bánat súlyos, és nehézkes,
csak az ő pillanatát tudom
itt tartani,
testemmel, lelkemmel táplálni,
nem engedem meghalni,
nem engedem,
hogy új élet születhessen bennem,
új élet, új pillanat,
a maga titkaival, az élet,
mint a kérész meghal,
élt azért,
hogy új élet szülessen
a következő pillanatban.
.kaktusz