Ezüstbe öltözött

Álmodom egy régi álmot
szívemben őrzöm drága kincsként
a langyos éjben sóhajom száll
mennék, repülnék újra feléd.
Látom felettem a holdfény mosolyát
a nyári éjszaka ezüstbe öltözött
csillagmécsesek körbe ragyogják
a fű, a bokrok, a virágok fölött
Némán jött e csendes álom
Végtelen nyarak hangulata lebben
Mint a madarak suhogva, halkan:
Csend van, fülledt, tompa csend.

Szomorúfűz