Feszítsd szét,
tárd ki az idő karjait,
nekünk még,
kellhetnek maradványai,
térdepelj elém… engedd,
hogy térdem hajlata
szorítsa vállad,
ne védekezzen vágyad,
ölemben még végtelen
a Szerelem… forró
s lágy ütem várja,
hogy osztozzon Veled,
míg lehet… míg akarod
velem élheted a percet,
míg szememben csillog
minden szó, mit gondolsz,
gyere csak bátran,
s ígérd meg a mának,
hogy mindazt megteszed,
amit hittél köddé válhat,
legyek hát az álmod,
s én is elhiszem,
hogy ölelésed
egyszer még
rám találhat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése