Két élet

Az évek jöttek és az évek szálltak,
gyermekmesék titkos álmokká váltak.
Szavak fakadtak, s nem volt aki értse,
virágok nyíltak s nem volt, aki féltse,
mosolyt és könnyet mennyit pazaroltunk
és mindég, mindenütt egyedül voltunk,
én itt - te ott.

Az évek jönnek és az évek szállnak,
remények tűnnek, álmok visszajárnak,
szemünk szomorúbban néz a távolba,
s a hangunk mintha egyre halkabb volna,
és egyre hazugabb lesz a nevetésünk,
de azért élünk, azért mégis élünk,
én itt - te ott.


S majd évek jönnek, és majd évek szállnak,
barna hajszálak galambőszre válnak,
a nagy árnyékok még nagyobbra nőnek:
útja sötét az egyedül menőnek,
útja hosszú annak, kit nem vár semmi,
de egyszer majd fogunk mi is pihenni:
én itt - te ott.

Reichard Piroska