Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. december 9., kedd

Nincs felelet...




Nincs napom, hogy ne fájjon életem,
Hisz ragyogó szemed nem néz rám.
Merre induljak, hol keresselek?
Csak az emlékek szürke füstje száll.
Hívó szavamra hangod nem felel,
Sötét szomorúságba fojt a magány
Elvész a gondolat a végtelenben,
A lelkem, mint pillangó – elszáll
Rád találok újra az örök fényben,
Visszahoz hozzám az álomvilág.

Szomorúfűz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése