Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. december 29., hétfő

A legnagyobb boldogság érezni, hogy valaki vár




Álomvilág varázsában
szíved görcse lazuljon,
pihenj puha selyem fényben
mi tested köré simuljon.

Szárnyaló vággyal testettlenül
éld át ... hisz itt lehet!
Ez a világ álomvilág,
megmutatja néked...
mit a való nem tehet.

Megvalósul minden vágyad
a lét e mély bugyrában,
teremt gyönyört álmaidban
ha nem tud a valóban.

Az ébredés vissza hoz majd
de ezután tudhatod...
ha elméd bársony függönye lehull,
az életet : kedved szerint álmodhatod.

A legnagyobb boldogság érezni, hogy valaki vár, valaki valahol gondol rám, valakinek fontos vagyok valamiért...Nagyon jó érzés!

Ha rám nézel, láss a szíveddel is!
Ha megérintesz, a lelkeddel érints meg!
Ha szólsz hozzám, a szemeddel is beszélj nekem...

Bár nem valóság, csak álom és képzelet ,akkor is maradj velem , fogd a kezem ,
.... amig csak lehet ...


Te vagy az egyetlen ki örömöt okoz, nélküled az életem egy bezárt doboz.... Várom a percet, mikor újra láthatlak, s a dobozból kitörnek a titkos vágyak....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése