Tudod arra gondoltam, mikor eltűnik az angyal az emberből, akkor megjelenik benne minden, ami rossz a világban, néha csak egy gondolat erejéig, de az ember, aki oly könnyen ítélkezik, szembesül azzal, hogy bizony benne is ott van az irigység, a rosszindulat, a káröröm, nem tudatosan, nem akarattal, talán csak mert gyenge, a hirtelen felébredt érzésekkel, nem tud mit kezdeni, szégyellni való titka lesz, amit el kell rejteni el kell rejteni, a szekrény alá kell söpörni pedig talán nincs is jelentősége, nem lesz tőlük rossz az ember csak átsuhan, tanyát nem ver a gonosz, mint egy gyors röptű madár, az ember nem ismeri magát, de azt hiszi, jól látja, rossz nagyon, a többiek oly szép arcot mutatnak, bennük mindez nem lehet meg, és ő is beáll a sorba, a többieket ámítók sorába, szeretni nem tudja önmagát, magát nem tudja becsapni, hogy más ne lássa, elkezd játszani, szeretné önmagát elveszíteni, de talán, ha egyszer képes lesz szeretni, akkor messze tűnik a haragnak, a rosszindulatnak a felhője is, mert semmi nem lesz igazán fontos, semmi, csak a szeretet, kezdi magát szépnek látni belülről szépnek látni, talán, mert a szeretet ereje mindent bevilágít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése