Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. december 28., vasárnap

Érzéspillanatok



I.
Fagyott kagylóba száműzöm emlékeinket,
ködös vágyak olvadása lávaként menekül,
nappal gyöngyöket sírok fel lángból,
éjjel vágyadba menekítem álmom.
Az áhítat saskörmével kapaszkodom beléd,
Téplek, ízlellek mint édes ízű csemegét,
Felfallak, de soha nem fogysz el bennem.

II.
Velem töltöd a perceket,
itt van a kezdet,
a vég meg késik-
ringat az álmod.

III.
Néma szív. Könnycseppje fáradt.
Egy szív, mely csendes vért áraszt,
tenyerembe tartom, az enyém vigyázom.
-Nézd szerelmünk pogány trófeája,
két kezemmel kulcsolom át, óvom.
Halkan csókolod illatom, hangom…



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése